Marie Antoinette

Marie-Antoinette, Franciaország jövőbeli királynéja

Joseph Ducreux, 1769.

aria Antonia Josepha Johanna 1755. nov. 2-án este fél kilenckor, a bécsi Hofburgban jött a világra. Mária Terézia magyar királynő és I. Ferenc császár tizenhat gyermeke közül ő volt a tizenötödik. Születése után rögtön átadták a hivatalos dajkának, Constance Webernek, mert abban az időben az előkelő hölgyek még nem szoptatták a gyermekeiket. (Azt tartották, hogy az tönkreteszi a keblek formáját.) A Habsburg dinasztiában az volt a szokás, hogy minden hercegnő első keresztnévként a Mária nevet kapta, ezért őt a második keresztnevén, Antoniának szólították. A kis Antonia felhőtlen gyermekéveit a schönbrunni és a laxenburgi kastélyban töltötte szüleivel és testvéreivel, ahol nagyszabású ünnepségeket, zenei és színházi előadásokat, lovas parádékat, lovagi tornákat és vadászatokat tartottak. Kedvenc időtöltései közé tartozott a hímzés, a hárfázás és a tánc, valamint a szánkózás, aminek a hosszú téli hónapok alatt az egész császári család szívesen hódolt. Ez az idilli állapot azonban 1765. aug. 18-án hirtelen véget ért, amikor apja szélütés következtében meghalt. Nem sokkal később a fekete himlő sújtotta a családja több tagját, ami újabb halálos áldozatokat követelt. Anyja, Mária Terézia is megbetegedett, de neki sikerült túlélnie a szörnyű kórt. A tragédiák sorozata után, 1769. jun. 6-án hivatalosan bejelentették a tizenhárom és fél éves főhercegnő és XV. Lajos király unokája, a tizenöt esztendős Lajos Ágost dauphin eljegyzését, majd 1770. ápr. 19-én megtartották a szimbolikus esküvőt. (Akkoriban bevett szokás volt, hogy a távollévő vőlegényt más helyettesítse. Ezt a szerepet bátyja, Ferdinánd töltötte be. Házassága előtt változtatták meg a nevét is Marie Antoinette-re, mert úgy gondolták, hogy ez jobban illik egy majdani királynéhoz.) Ezután a törékeny és tapasztalatlan, szinte még gyermek hercegnő, bizakodva kezdte meg útját új élete felé Franciaországba, az ötvenhét hintóból álló kíséretével.

Marie-Antoinette 12-13 éves korában

Martin van Meytens, 1767-68.

Marie-Antoinette

Jean-Babtiste Gautier Dagoty, 1775.

A hivatalos esküvőre 1770. máj. 16-án került sor Versailles-ban. Versailles az állandó pletykák színtere volt, szinte semmi sem történhetett tanuk nélkül. Már az esküvő utáni másnap reggel elindult a szóbeszéd, hogy a trónörökös a nászéjszakán nem tett eleget elvárt kötelességének. Marie Antoinette élete a kastélyban szinte az egész világ előtt zajlott. Nyilvánosak voltak a reggeli és az esti öltöztetések, épp úgy, mint az ebéd. A rizsporos parókás, s arcukra skarlátvörös köröket festett bámészkodó nemesség a palota lépcsőjén tülekedett, hogy le ne maradjanak az eseményekről. A fiatal hercegnő nehezen viselte el ezt a teljesen másfajta kultúrát és etikettet, ugyanakkor tiszteletben tartotta az udvar szokásait. Kedvességével és bájával, valamint jóságos szívével mindenkit levett a lábáról. (Nem megalapozottak azok a pletykák, amiket később Marie Antoinette-ről állítottak. Valójában ezeket az ellenségei terjesztették róla. Pl.: Ha nincs a népnek kenyere, akkor egyen kalácsot.) Az ifjú hercegnő, a honvágya és a férje iránta tanúsított megmagyarázhatatlan viselkedése miatt egyre szomorúbb lett, ezért mások gyermekeinek és kutyáinak dédelgetésébe, valamint az udvari élet kínálta szórakozási lehetőségekbe fojtotta bánatát. (A palotában számtalan kutyát, macskát, arapapagájt, fehér majmot tartottak és részesítettek kitüntetett figyelemben. Gyakran a vendégek gyémánt nyakéket vittek ajándékba az állatoknak.) A hercegnő szomorúságát az 1774. máj. 10-én bekövetkezett XV. Lajos halála csak tovább tetézte. A nép egyre jobban zúgolódott. Az elődöktől örökölt, rosszul működő rendszerben mutatkozó zavarokat az is súlyosbította, hogy az 1774-es esztendőben ritka rossz volt a termés. Erőszakos éhséglázadásokra került sor (lisztháború). XVI. Lajos megkoronázására 1774. jun. 11-én került sor. A ceremónián Marie Antoinette látva férje átszellemült arckifejezését annyira meghatódott, hogy sírva fakadt, de a király szemét sem kerülték el a könnyek. Az ifjú uralkodó és hitvese a kezdetekben még hatalmas népszerűségnek örvendett a súlyos kenyérhiány ellenére is. A királyné azonban egyre elkeseredettebbé vált, a nép pedig egyre többet gúnyolódott rajta és a férje tehetetlenségén. Csak úgy hívták, hogy az ,,osztrák nő". Ezután már csupán a szerencsejátékoknak, a kártyázásoknak, a lóversenyeknek, az éjszakába nyúló mulatságoknak, valamint az extrém öltözködésének és hajviseletének hódolt.

1778. dec. 19-én, annyi év hosszú várakozása után végre megszületett Marie Antoinette és XVI. Lajos első gyermeke, Marie-Thérèse Charlotte. Bár az ország számára csalódottság volt, hogy az újszülött nem fiú lett, a szülők nagyon örültek a kislánynak is. Antoinette első szavai a gyermekéhez ezek voltak: ,,Szegény kisleány, nem annak születtél, aminek vártak, de ettől nekem egy cseppet sem vagy kevésbé drága. Egy fiú az állam tulajdona lett volna, de te az enyém leszel." A király és hitvese ettől kezdve még meghittebb és bensőségesebb viszonyba kerültek egymással. Marie Antoinette egyre inkább felhagyott az udvari formaságokkal. Saját maga kezdte el szoptatni gyermekét, összhangban a természetes és egészséges anyaság Rousseau által megfogalmazott eszméivel. Egyre jobban ragaszkodott a személyesebb magánélethez. A palota hatalmas termeiből kisebb, intimebb helyiségeket alakítatott ki maguk számára, ami sokkal meghittebb volt. Férje neki ajándékozta a Kis-Trianoni kastélyt, ahol idilli falusi környezetet teremtett és ahová sokszor visszavonult az udvari élet tradíciói és kötelezettségei elől. Az itt töltött napok csónakázással, a természetben tett sétákkal, a kislányával való foglalkozással, olvasással és színházi előadásokkal teltek. Az amatőr színpadi fellépéseken ő maga is gyakran szerepelt, amitől a király teljesen el volt ragadtatva és megbabonázva nézte végig az előadásokat. Egyre ritkábban viselte a cicomás, kényelmetlen ruhákat és frizurákat. Ha csak tehette egyszerű, könnyű, muszlin öltözéket vett fel és fejére szalmakalapot tett. Ez a megváltozott életvitel nem mindenki tetszését nyerte el az udvarban, a királynak viszont igen kedvére való volt és mindenben támogatta feleségét. 1781. okt. 22-én megszületett a várva várt trónörökös is, Lajos József. A kisbaba keresztelőjét a szokásoknak megfelelően még aznap délután megtartották, amit a király a meghatódottságtól végigkönnyezett. Harmadik gyermekük 1785. márc. 27-én látta meg a napvilágot, aki újfent egy kisfiú volt és a Lajos Károly nevet kapta. Negyedik gyermekük 1786. jul. 9-én született és a Sophie Helene Beatrice névre keresztelték. Sajnos a kislány a vártnál korábban jött a világra és rövidke élete során is sokat betegeskedett. Alig az egy éves születésnapja előtt, 1787. jun. 19-én meghalt. Hosszú és fájdalmas betegsége miatt, 1789. jun. 4-én elveszítették második gyermeküket is, a fiatal dauphint, Lajos Józsefet. A szülők teljesen összetörtek. Az ország helyzete is egyre kilátástalanabbá vált. 1789. jul. 14-én kitört a francia forradalom. (Ekkor jött létre a francia nemzeti trikolor, a fehér Bourbon-zászló és a párizsi kék-piros lobogó összevonásából.) 1789. okt. 5-én a párizsi tömeg megrohanta Versailles-t (asszonyok menete), ezért másnap a királyi család kénytelen volt elmenekülni és a Tuileirák palotájába költözni. Két évvel később innen szervezték meg a szökésüket Montmédybe a hűséges Fenstren gróf segítségével, de még ekkor sem akarták elhagyni Franciaországot. Varennesnél azonban elfogták és visszavitték őket Párizsba. Később a Templébe zárták gyermekeikkel együtt. Hamis vádak alapján XVI. Lajost 1793. jan. 21-én, Marie Antoinette-t pedig 1793. okt. 16-án guillotine általi halállal kivégezték. Kisfiúk, Lajos Károly az elszenvedett kínzások és a betegsége (tuberkulózis) következtében 1795. jun. 8-án a börtönben meghalt. Marie-Thérèse 1795-ben, 17 évesen, az Ausztria és Franciaország között folytatott tárgyalások eredményeként kiszabadult. A fogságban ért erőszak és bántalmazások miatt azonban soha sem lehetett gyermeke. A királyi pár haláluk napjáig kitartottak egymás mellett és méltóságteljesen mentek a vérpadra. Földi maradványaikat az 1815. jan. 21-én megtartott újratemetési szertartáson, a Saint-Denis székesegyházban helyezték örök nyugalomra.